<div style="background:#fff;border:#bbb dashed 1px;padding:5px"><a href="http://hu.citatepedia.ro/comments.php?id=163" style="color:#000;text-decoration:none"><div style="margin:10px 0">1.<br>Skárlátszínű fegyverkabát<br>Nincs rajta, mint előbb,<br>Mert vér és bor csorgott kezén,<br>Úgy is fogták el őt,<br>Az ágyában gyilkolta meg,<br>Kit szeretett, a nőt.</div><div style="margin:10px 0">Fegyencek közt járt, szürke-rossz<br>Darócruhát kapott;<br>Fejébe kis sportsipka volt<br>S ment fürgén, vígan ott;<br>De nem láttam embert, ki igy<br>Bámulta a napot.</div><div style="margin:10px 0">Nem láttam még embert, ki így<br>Nézett ama darab<br>Kék sátorrongyra, melyet itt<br>Égboltnak hív a rab<br>S minden felhőre, mely ezüst<br>Vitorlával halad.</div><div style="margin:10px 0">Más szenvedőkkel jártam én<br>Az udvar más körit;<br>Töprengtem ép, miért lehet,<br>Mit tett e bűnös itt<br>S mögöttem így szólt valaki?<br>"Ezt itt ni felkötik."</div><div style="margin:10px 0">Jézus! Forgott az udvar is,<br>Azt hittem, elesem,<br>Mint izzó érc-sisak az ég<br>Kigyulladt sebesen;<br>S nem fájt, mi eddig fájt belül,<br>A lelkem sebe sem.</div><div style="margin:10px 0">Csak most tudtam, mért sietett<br>Oly lázzal ez az egy,<br>Mért nézte a máglyás napot,<br>Mért volt arcán a jegy;<br>Megölte azt, kit szeretett<br>S most majd utána megy.</div><div style="margin:10px 0"><br>De mind megöljük kedvesünk,<br>Bárhogy csűrd és csavard,<br>Egyik villámló szemmel öl,<br>Más lágyan nyújtva kart,<br>A gyáva fegyvere a csók,<br>A bátoré a kard!</div><div style="margin:10px 0">Sok akkor öl, hogy ifjú még,<br>Sok őszen, vénen és<br>A Mámor is fojt, az Arany,<br>Mind kéjes cselvetés:<br>De ki irgalmas, késsel öl,<br>Mert leggyorsabb a kés.</div><div style="margin:10px 0">Ez hosszan, az kurtán szeret,<br>Ad-vesz s az életé;<br>Ez sír, hogy megteszi, amaz<br>Nem is tekint felé:<br>Mert mind megöljük kedvesünk<br>S nem mind halunk belé.</div><div style="margin:10px 0">És az ilyen szégyenhalált<br>Nem is hal, nem bizony<br>Zsebkendő nincs szemén, hurok<br>Nem fojtja kábítón,<br>Nem rántja lábát a pribék<br>Előre a bitón.</div><div style="margin:10px 0"><br>S ez néma őrei között<br>Lassan nem senyved el;<br>Nem őrzik folyton őt, ha sír<br>S Istenhez esdekel;<br>Nem őrzik, hogy rab-életét<br>Csalfán ne csenje el.</div><div style="margin:10px 0">Rémes reggelre nem riad,<br>Hogy jönnek érte már,<br>A Pap fehérbe didereg,<br>A Bíró zordan áll<br>Éjszín palást az Igazgatón<br>S az arcán sárga Halál.</div><div style="margin:10px 0">Nem ölt kapkodva rabruhát,<br>Míg lelkét marja a láng,<br>Nem nézi durva Doktor őt,<br>Amint idegje ráng,<br>Zsebórájával, mely zuhog,<br>Pörölycsapás gyanánt.</div><div style="margin:10px 0">Nem pörzsöli föl karcoló<br>Torkát a szomjuság.<br>Ha kesztyűsen jön a bakó<br>A néma kapun át<br>S hármas szíjjal megszünteti<br>Szomját meg a tusát.</div><div style="margin:10px 0">Nem hallja a Halotti Imát<br>Főhajtva, mereven,<br>Míg borzalommal ocsudik,<br>Hogy hisz még eleven,<br>Koporsóját se látja künn<br>A vad vesztőhelyen.</div><div style="margin:10px 0">Nem nézi az üvegtetőt,<br>Mint annyi-annyi más:<br>Nem mond imát, hogy gyors legyen<br>A végső-bús csapás;<br>Nem érzi, hogy csókolja meg<br>Az arcát Kajafás.</div><div style="margin:10px 0">2.<br>Hat hétig sétált ő velünk,<br>Darócruhát kapott:<br>Fejébe kis sportsipka volt<br>S ment fürgén, vígan ott,<br>De nem láttam embert, ki így<br>Bámulta a napot.</div><div style="margin:10px 0">Nem láttam még embert, ki így<br>Nézett ama darab<br>Kék sátorrongyra, melyet itt<br>Égboltnak hív a rab<br>S minden felhőre, mely fodor<br>Fehér gyolccsal halad.</div><div style="margin:10px 0">Nem is tördelte a kezét,<br>Mint bárgyú vakmerő,<br>Ki a Halálból is Reményt<br>Csiholna még elő:<br>Csak egyre nézte a napot<br>S a reggelt itta ő.</div><div style="margin:10px 0">Nem is tördelte a kezét,<br>Nem volt ijedt, se zord,<br>Csak itta a levegőt, miben<br>Jó medicina forrt;<br>Nyilt szájjal itta napot,<br>Úgy itta, mint a bort!</div><div style="margin:10px 0">Más szenvedőkkel jártam én<br>Az udvar más körit,<br>El is feledtük, mért vagyunk<br>Mi sok-sok bűnös itt,<br>Csak őreá meredt szemünk,<br>Mivelhogy felkötik.</div><div style="margin:10px 0">És furcsa volt most nézni, hogy<br>Ment fürgén, vígan ott,<br>És furcsa volt figyelni, hogy<br>Bámulta a napot,<br>És furcsa volt gondolni, hogy<br>Milyen sorsot kapott.</div><div style="margin:10px 0"><br>Mert szép a szil, a tölgy, ha nyíl<br>Tavasszal csábítók:<br>De szörnyű fák, miket a viperák<br>Rágnak ki, a bitók,<br>Gyümölcsük mindig megterem,<br>Ha rajtuk hulla lóg!</div><div style="margin:10px 0">Fönn-fönn van a polc, érette loholsz,<br>Magas cél integet,<br>De ösztökél-e, mondd, a kötél<br>Hóhérzsámoly felett,<br>S egy hurkon át bámulni a tág,<br>Elsápadó eget?</div><div style="margin:10px 0">És nagyszerű táncolni is<br>A lánnyal, aki hű,<br>Ha nóta hív és szól a síp<br>És rí a hegedű:<br>De mint tetem bokázni fenn,<br>Az már nem nagyszerű!</div><div style="margin:10px 0">Hideglelősen lestük őt,<br>Ki köztünk bandukolt,<br>Mindig tűnődtünk, hátha mi<br>Folytatjuk ezt a sort,<br>Mert, jaj, ki tudja, mit hoz a vég,<br>Milyen vörös Pokolt.</div><div style="margin:10px 0">Majd a halott nem járt tovább<br>A többi rab között<br>A Siralomház nyelte el,<br>mely gyászba öltözött<br>S én tudtam, nem látom soha<br>Többé a földön őt.</div><div style="margin:10px 0">Egymás mellett mentünk mi el,<br>Viharba két hajó:<br>De jelt nem adtunk, nem riadt<br>Szájunkon soha szó;<br>Nem szent éj volt ez, csúnya nap,<br>Beszédre nem való.</div><div style="margin:10px 0">Voltunk mi a börtönbe két<br>Akasztófavirág:<br>Az isten minket elhagyott<br>S kilökött a világ:<br>A Bűn konok vaspántja fogott<br>Minket, két páriát.</div><div style="margin:10px 0">3.<br>A Siralomház udvarán<br>Nyirkos, kemény a kő,<br>Az ég azon, akár az ón,<br>Itt jár sétára ő,<br>S hogy meg ne ölje önmagát<br>Két őr nyomába jő.</div><div style="margin:10px 0">Egyébként őrei között<br>Bánatba senyved el;<br>Őrzik-lesik mindig, ha sír<br>S Istenhez esdekel;<br>Őrzik őt, hogy rab-életét<br>Csalfán ne csenje el.</div><div style="margin:10px 0">Rendet tart az Igazgató,<br>Fegyelmet, rémeset:<br>A Doktorunk szerint a Halál<br>Egy faktum, egy eset:<br>A Pap szent könyvet vitt neki<br>S hozzá be-belesett.</div><div style="margin:10px 0">Naponta kétszer szítt pipát<br>És egy pint sört ivott:<br>A lelke elszánt és a félsz<br>Minden cselén kifog;<br>Azt mondogatta, hogy örül,<br>hamar meghalni jobb.</div><div style="margin:10px 0">Hogy mért beszélt ő így, az őr<br>Sosem kérdezte azt:<br>Mert aki foglár, porkoláb,<br>Ne hallja a panaszt,<br>Az ajkain legyen lakat,<br>Arcát takarja maszk.</div><div style="margin:10px 0">Máskép ellágyul és talán<br>Reményt, vigaszt ígér:<br>A Gyilkosok Vackán pedig<br>Az Irgalom mit ér?<br>Mivégre szólsz, le mért hajolsz<br>Egy ily testvérszivér?</div><div style="margin:10px 0"><br>Mentünk sután, egymás után<br>Cepelve az igát!<br>Sorsunk betelt: csak menetelt<br>Az ördögi brigád:<br>Megannyi hős, ólomcipős,<br>Kopasz farsangi báb.</div><div style="margin:10px 0">Téptünk kátrányos kötelet,<br>Vérző körmünk hasadt:<br>A másik állt, ajtót sikált,<br>Dörzsölt fényes vasat:<br>Sok rongyos ott padlót mosott<br>S csörgött a csajka-csat.</div><div style="margin:10px 0">Varrtunk zsákot, törtünk követ,<br>Fúrtunk, zörgött a cink:<br>Izzadva vad malom alatt<br>Bőgtük zsoltáraink:<br>S szívünkbe csak a Rettegést<br>Hordoztuk csöndbe mink.</div><div style="margin:10px 0">Napunk sivár, mint a hinár<br>Lep lomha ársíkot;<br>Hogy vár komor tébolyda-sor,<br>Az is elfásított,<br>De egyszer munkából jövet<br>Ránk egy sír ásított.</div><div style="margin:10px 0">Élőre várt a sárga száj,<br>A szomjazó rög itt;<br>A föld halált, vért kiabált,<br>Föl az aszfalt-övig<br>S tudtuk, alig vár hajnalig,<br>Egy társunk felkötik.</div><div style="margin:10px 0">Mentünk be és Kétségbeesés<br>Hullt ránk, a Bűn, a Bú:<br>Jött a homályban a bakó,<br>Kezébe kis batyú,<br>Minden rab fél és számozott,<br>Sötét sírjába bú.</div><div style="margin:10px 0"><br>Ez éjszakán a folyosón<br>Rém szállt, fölebb-alább,<br>Mély és magas nesz kelt a vas-<br>Várban suhant a láb,<br>Sok halovány arc tétován<br>Bámulta ablakát.</div><div style="margin:10px 0">Ő úgy feküdt és álmodott,<br>Mint réten szunnyadó,<br>Az őrök nézték, mint aludt<br>Ez a börtön-lakó<br>S nem értették, hisz holnap őt<br>Kivégzi a bakó.</div><div style="margin:10px 0">De nem aluszik, könnyekben uszik,<br>Virraszt ma itt a gaz,<br>Sír a csaló, alávaló,<br>Bár nem sírt soha az,<br>Agyába más gyötrelme ás<br>És nincs neki vigasz.</div><div style="margin:10px 0">Jaj! megsiratni iszonyú<br>Más bűnös életét!<br>Megvagdos a Bűn pallosa,<br>Vadul hasít beléd,<br>Nem mocskol a vér, de könnyed azér<br>Mint forró ólom ég.</div><div style="margin:10px 0">Bélelt mamuszba jő az őr,<br>Zárt ajtónkhoz csoszog.<br>Mit lát belül - a vére hül -<br>A sok-sok átkozott<br>Az égre felnéz, térdepel,<br>Mind-mind imádkozott.</div><div style="margin:10px 0">Imádkoztunk érette mind,<br>Ki meghal oly hamar!<br>Az éj halálos bakacsin,<br>Titáni ravatal:<br>S mint spongyán a keserű bor,<br>Bűnbánatunk fanyar.</div><div style="margin:10px 0"><br>Vörös kakas szól, szürke szól,<br>De az éj mégse múl:<br>Csak körbe mén a görbe Rém,<br>Vackunkra rálapul:<br>Kísértetek kísértenek,<br>Viháncolnak vadul.</div><div style="margin:10px 0">Eltűnnek ők, feltűnnek ők,<br>Mint ködbe karaván:<br>Fönn bolyganak a hold alatt<br>Gavotte lágy dallamán,<br>Mind lengve fut, de bája rút,<br>Úgy járja valahány.</div><div style="margin:10px 0">Bandzsítva néz, majd kézbe-kéz<br>Libeg a romokon:<br>És sorba lép, boszorka-nép,<br>Tapossa kopogón,<br>Rak figurát, cifrát-furát,<br>Mint szél a homokon!</div><div style="margin:10px 0">Mint fababa úgy halad a<br>Tipegő, sunyi had:<br>Csöng a fülünk, megrémülünk<br>Csúf álarcuk miatt<br>És zeng a dal és reng a dal<br>A holt is felriad.</div><div style="margin:10px 0">"Ujjé, mi tág, nagy a világ,<br>De a rab béklyóba hever!<br>Kockázni jó uri passzió,<br>No játssz, szerencse fel,<br>De aki a Bünt kergette künt,<br>Itt rothad és sose nyer."</div><div style="margin:10px 0">Nem babonás lidércnyomás<br>Dévaj tréfája ring:<br>Mert van, mi nincs, ha a bilincs<br>Csikarja lábaink<br>S mind ami rossz, él és kinoz,<br>Krisztus sebére, mind!</div><div style="margin:10px 0">Cikáz-cicáz a síri váz,<br>Illegnek némelyek;<br>Az, mint szokott a rossz kokott,<br>Sunnyogva tévelyeg:<br>Mosolya lágy s a sanda vágy<br>Imánkba émelyeg.</div><div style="margin:10px 0">A reggeli szél jajgatott<br>S nem tűnt az éjszaka:<br>Nem szőtte még meg szőttesét<br>Gigászi guzsalya:<br>De jobb az éj, a Nap a kevély<br>Igaztevés maga.</div><div style="margin:10px 0">Síró börtönfalak között<br>Sírt a szél s a fegyenc:<br>Kerékagyon zökkent nagyon<br>Lomhán tovább a perc:<br>Mért sírsz te szél! mi a bűnünk,<br>Hogy egyre keseregsz?</div><div style="margin:10px 0">Majd a meszelt falon a rács<br>Árnyrajza áthaladt,<br>priccsemmel szembe reszketett,<br>Mint ónrúd sápatag<br>S tudtam, kívül vérben fogant<br>A szörnyű virradat.</div><div style="margin:10px 0">Hatkor söpörtünk, hétre már<br>Cellánkra csönd borul.<br>De zúg a lég, nagy szárny szelét<br>Érezzük zordonul,<br>Mert ölni jő a rémítő<br>Halál, a zordon Úr.</div><div style="margin:10px 0">Nem jő bibor palástba se,<br>Holdszín lovon se lép<br>Léc és kötél sokkal fölér,<br>Akasztani elég:<br>Orvul jövő, csúf Hírnök ő,<br>Alattomos cseléd.</div><div style="margin:10px 0">Félünk, mint vándor éjszaka<br>Az ingovány felén:<br>Nincs már ima, szájunk sima<br>És görcsösen-kemény:<br>Meghalt mibennünk valami,<br>Most halt meg a Remény.</div><div style="margin:10px 0">Mert az Igazság megy tovább,<br>Nem hátrál semmikor:<br>Gyöngét megöl, erőst is öl,<br>Kegyetlen és bitor:<br>Apagyilkos ő, erőst is öl,<br>Vas-sarkkal rátipor.</div><div style="margin:10px 0">Vártuk, hogy verje a nyolcat el<br>S tűz hullt nyelvünkre most:<br>Mert hogyha ver, a Sors felel,<br>Szörnyű igazat oszt,<br>Dehát a Sors vad hurka gyors,<br>Elcsíp jót és gonoszt.</div><div style="margin:10px 0">Lestük, mikor adják a jelt,<br>Megállt a bús robot:<br>Mint kőhalom völgyoldalon<br>Mindenünk gubbaszkodott:<br>De bordánkat úgy verte szívünk,<br>Mint őrült a dobot!</div><div style="margin:10px 0">Az óra kong s e szóra zsong<br>A légben a zsivaj,<br>És fölhörög a börtönök<br>Mélyén egy síri jaj,<br>Minthogyha rémes rejtekén<br>A bélpoklos rivall.</div><div style="margin:10px 0">És mint ki szörnyű dolgokat<br>Álom tükrébe át:<br>Láttunk faggyús kenderkötélt,<br>Hurkos, fekete fát<br>S hallottuk a hörgő, csúnya,<br>Elnyekkenő imát.</div><div style="margin:10px 0">És hogy mi volt, mi ily sikolt<br>Szájára kényszerít,<br>S izzadt fején a kínt, csak én<br>Éreztem szívemig:<br>Mert aki sok-sok életet él,<br>Sok-sok halált hal itt.</div><div style="margin:10px 0">4.<br>Nincs aznap istentisztelet,<br>Hogy a hóhér akaszt:<br>Sápadt a Pap, a lelke fáj,<br>Ő is könnyet fakaszt,<br>Szemébe van beírva az,<br>Ami szivet szakaszt.</div><div style="margin:10px 0">Délig ki sem eresztenek,<br>Majd a harang dörög,<br>Nyitják az őrök ajtaink,<br>A kulcs-csomó csörög,<br>Külön Poklából jő a rab,<br>A vaslépcső zörög.</div><div style="margin:10px 0">Isten szabad ege alatt<br>Mind máskép baktatott,<br>Az egyik arca falfehér,<br>Azé meg szürke ott,<br>De nem láttam népet, mely így<br>Bámulta a napot.</div><div style="margin:10px 0">Nem láttam bús népet, mely így<br>Nézett ama darab<br>Kék sátorrongyra, melyet itt<br>Égboltnak hív a rab<br>S miden futó felhőre, mely<br>Boldog, vidám, szabad.</div><div style="margin:10px 0">De sok lesunyta a fejét<br>Keresve, hol a föld,<br>Mert tudta, néki is kijár,<br>Mi most ezen betölt:<br>Hisz élőt ölt, ki meglakolt,<br>De ő halottat ölt.</div><div style="margin:10px 0">Mert aki újra vétkezik,<br>Holt lelkét rázza föl<br>A régi-régi szemfedő<br>Mocskos redőiből<br>És vért fakaszt belőle, vért<br>S megint hiába öl!</div><div style="margin:10px 0"><br>Nyilas ruhánkba viccesen,<br>Mint a bohóc s majom<br>Kocogtunk körbe szótlanul<br>Az aszfaltudvaron:<br>Kocogtunk körbe szótlanul,<br>Fásulva hallgatón.</div><div style="margin:10px 0">Kocogtunk körbe szótlanul,<br>Kábult fejünk lohadt,<br>Emlékezés fütyült belé<br>Iszonyú dolgokat,<br>Előttünk járt a borzalom,<br>Hátul az iszonyat.</div><div style="margin:10px 0"><br>Tereltek hetyke Őreink,<br>Mint csordát sebtiben,<br>Díszes mundért viseltek ők,<br>Kiöltöztek igen,<br>De hogy hol jártak, tudtuk azt,<br>Mész volt cipőiken.</div><div style="margin:10px 0">Mert már a sír nem volt sehol,<br>Eltűnt már az egész:<br>Csak a börtön undok falán<br>Sár s egy maroknyi mész<br>A homokon, mint szemfedő<br>Annak, ki ott enyész.</div><div style="margin:10px 0">Mert szörnyű takarót kapott<br>Az árva szenvedő:<br>A börtönudvarban hever,<br>Mezítlen, szennyben ő,<br>Két lábán két nehéz bilincs<br>És rajt lángszemfedő!</div><div style="margin:10px 0">S csontját, húsát eszi a mész,<br>Az oltott mész kapar,<br>Éjjel-nappal eszi-eszi,<br>Megrágja csakhamar,<br>Mindent beszí s eszi-eszi<br>Főkép szívébe mar.</div><div style="margin:10px 0"><br>Három évig nem vetnek itt,<br>Nem nyit virágkehely:<br>Három évig elátkozott,<br>Meddő, kopár e hely,<br>Tompán mered a vádoló<br>És kérdő égre fel.</div><div style="margin:10px 0">A gyilkos szíve a magot,<br>Mondják, befertezi.<br>Nem! Isten földje nyájasabb<br>És mindegy őneki,<br>Itt rózsa nyílna s pirosabb,<br>Fehérebb nőne ki.</div><div style="margin:10px 0">Szájából nyílna a piros!<br>Szívéből a fehér!<br>Krisztus velünk, ha figyelünk,<br>Csodás jellel beszél,<br>Tannhäuser botja nem kihajt,<br>Hogy a Pápához ér?</div><div style="margin:10px 0">De nincs itt rózsa, tejfehér<br>És nincsen itt piros,<br>Csupán cserép, kemény kavics,<br>Szennytől befent zsíros:<br>Mert tudják, a virág vigasz<br>És az nekünk tilos.</div><div style="margin:10px 0">Tilos a bor-piros, fehér<br>Sziromnak hullnia<br>A fal mögé, a sárra, hol<br>Pihen egy pária,<br>Hirdetve, hogy mindnyájunkért<br>Meghalt Isten Fia.</div><div style="margin:10px 0"><br>De bár a csúf fegyház fala<br>Folyton szorítja majd<br>S nem járhat vissza szelleme,<br>Hisz a bilincse rajt<br>Csak sír, mert érzi lelke is<br>Az áldatlan talajt.</div><div style="margin:10px 0">Békébe lesz a nyomorult,<br>Ki annyit kóborolt:<br>Nem űzi téboly, délbe sem<br>Rémítgeti Kobold,<br>A lámpátlan Föld fekete,<br>Nincs ott se Nap, se Hold.</div><div style="margin:10px 0">Úgy húzták föl, mint egy dögöt:<br>És nem volt semmise,<br>Lélekharang se, háborult<br>Lelkéért gyászmise,<br>gyorsan leszedték s hirtelen<br>Belökték gödribe.</div><div style="margin:10px 0">Csupaszra vetkőztették őt,<br>Légy-rajtól lett setét:<br>Röhögték felpöffedt nyakát,<br>Dülledt, meredt szemét:<br>Viccelve míg leplül a híg<br>Mész fröccsent rajta szét.</div><div style="margin:10px 0">Sírjánál nem térdelt a Pap,<br>Ki az Istenbe hisz,<br>Nem jelzi hamvát Szent Kereszt,<br>Bűnösnek enyhe dísz,<br>Krisztus pedig szerette őt,<br>Meghalt érette is.</div><div style="margin:10px 0">De jól van így: már véget ért<br>Egy Élet valahol:<br>A Részvét tört könnyvödribe<br>Sok bús szem könnye foly,<br>Minden bitang érette sír<br>S ők tudnak sírni jól.</div><div style="margin:10px 0">5.<br>Én nem tudom, hogy jó-e, rossz<br>A Törvény idelenn;<br>Csak azt tudom, börtönfalak<br>Zárnak be ridegen;<br>S hogy minden nap egy hosszú év,<br>Hosszú és idegen.</div><div style="margin:10px 0">És azt tudom, hogy iszonyú,<br>Mit az ember kiró,<br>Mióta vért ontott Káin,<br>A legelső bíró,<br>A pelyva rossz rostán marad<br>S kihull a mag, mi jó.</div><div style="margin:10px 0">Azt is tudom - és vajha így<br>Tudná mindenki itt -<br>A börtönt csak gyalázaton,<br>Ráccsal építhetik,<br>Hogy Krisztus meg se lássa ott<br>Tiport testvéreit.</div><div style="margin:10px 0">A rács itt méla holdsugárt,<br>Nyájas verőt rekeszt:<br>De jól teszik, Pokol ez itt,<br>Rácsot reá, reteszt,<br>Isten Fia, Ember Fia<br>Sohase lássa ezt!</div><div style="margin:10px 0"><br>A Bűn tenyész, mint gyom, penész<br>Börtön-kövek közül:<br>Minden, mi az Emberbe jó,<br>Hervad megüszkösül:<br>Strázsánk a halvány Kín s a Jaj<br>Rossz fekhelyünkhöz ül.</div><div style="margin:10px 0">Éheztetnek kisgyermeket,<br>Ki sír és egyre fél:<br>Az együgyűt bot, seprű üt,<br>A gyönge, az agg a cél,<br>Sok bamba lesz, vagy senyvedez,<br>Elzüllik s nem beszél.</div><div style="margin:10px 0">Sötét árnyékszék az odúnk,<br>Nincsen csömörletesb,<br>Halál maga büdös szaga,<br>Mikor leszáll az est,<br>Csupán a Kéj él, mint fekély,<br>Máskép halott a test.</div><div style="margin:10px 0">Sós a vizünk, amit iszunk,<br>Émelygő, rút iszap,<br>Gipszes, fanyar, szűk a kenyér,<br>Amit a pék kiszab,<br>Tág szemmel jár az Álom itt<br>S az Órát nézi csak.</div><div style="margin:10px 0"><br>De bár zöld Szomj és vézna Éh<br>Kígyói körülünk,<br>Élnénk komisz kosztunkon is,<br>De jaj, a kő, mi künt<br>Nappal csak terhünk, robotunk,<br>Az éjjel: a szívünk.</div><div style="margin:10px 0">Szívünkben éj van s vaksi fény<br>Cellánk mélyén, alant,<br>Poklunkba tépjük kötelünk,<br>Gép kattogása zajg,<br>És benn a csönd irtóztatóbb,<br>Mint künn a rézharang.</div><div style="margin:10px 0">Jó szó nem is deríti föl<br>Soha a rabokat:<br>Mely ajtónkon benéz, a szem,<br>Zord, mint a kárhozat:<br>Felejtenek, elejtenek,<br>Testünk, lelkünk rohad.</div><div style="margin:10px 0">Az Élet rozsdás láncait<br>Így nyőjük, örökig:<br>Ez sír, az meg káromkodik,<br>És ez közönyös itt:<br>De az isten Törvénye jó,<br>Minden szív megtörik.</div><div style="margin:10px 0"><br>És minden szív, mi megtörik,<br>Sírban, vagy börtönön,<br>Tört, illatos szelence lesz,<br>Jézusnak is öröm<br>Nárdus az léprás házban is,<br>Öröktől-örökön.</div><div style="margin:10px 0">Ó, kinek szíve megtörik,<br>Békét nyer érte túl!<br>Bűnös miként kap égi fényt,<br>Máskép hogy szabadul?<br>Hiszen csupán tört szívbe száll,<br>Tört szíven át az Úr.</div><div style="margin:10px 0"><br>S ő, a pöffedt, meredt szemű<br>Igaz hittel teli,<br>Rá vár, aki a Bal Latort<br>Az égbe emeli;<br>Az Úrnak édes tört szívünk<br>S a bánat könnyei.</div><div style="margin:10px 0">E rabnak a véres Biró<br>Adott három hetet,<br>Bomlott szívét gyógyítani,<br>Mely bútól volt beteg,<br>Lemosni vérmocskolt kezét,<br>Mely karddal vétkezett.</div><div style="margin:10px 0">És véres könnyel mosta kezét,<br>Vétkes kezét a jó:<br>Mert csak könny tud gyógyítani,<br>Vér vérrel mosható:<br>S bíbor nyomán most halovány<br>Kereszt van, mint a hó.</div><div style="margin:10px 0">6.<br>Readingbe már tűzingbe vár<br>Egy árva szenvedő,<br>A porba hullt a nyomorult<br>És rajt láng-szemfedő,<br>Izzó-tüzes pólyába vár<br>Bitangul, szennyben ő.</div><div style="margin:10px 0">S míg Krisztus fel nem költi őt,<br>Csak fekszik csöndbe lent:<br>Ne sóhajts érte hát, ne onts<br>Könnyet se, esztelent:<br>Megölte azt, kit szeretett<br>És most utána ment.</div><div style="margin:10px 0">De mind megöljük kedvesünk,<br>Bárhogy csűrd és csavard,<br>Egyik villámló szemmel öl,<br>Más lágyan nyújtva kart,<br>A gyáva fegyvere a csók,<br>A bátoré a kard!</div><div style="margin:10px 0"><br /></a><br />poem by <a href="http://hu.citatepedia.ro/by.php?a=Oscar+Wilde">Oscar Wilde</a> from <i>A Readingi fegyház balladája</i>, translated by Kosztolányi Dezső<div class=q> <img src="https://www.citatepedia.ro/g/32share.png" style="float:left" alt="Share"> <script type="text/javascript" src="//s7.addthis.com/js/300/addthis_widget.js#pubid=citatepedia" async="async"></script><div style="display:inline-block" class="addthis_sharing_toolbox" data-url="http://hu.citatepedia.ro/comments.php?id=163" data-title="Oscar Wilde" data-description="1./Skárlátszínű fegyverkabát/Nincs rajta, mint előbb,/Mert vér és bor csorgott kezén,/Úgy is fogták el őt,/Az ágyában gyilkolta meg,/Kit szeretett, a nőt./Fegyencek közt járt, szürke-rossz/Darócruhát kapott;/Fejébe kis sportsi..."></div> </div> </div>

solid border dashed border dotted border double border groove border ridge border inset border outset border no border blue green red purple cyan gold silver black